A cegiranytu.hu számos
ingyenes és kedvező árú információs termék elérését teszi
számodra elérhetővé.
E termékeket a törvényi változások, illetve a felhasználói
észrevételek figyelembe vételével folyamatosan frissítjük.
Ha kérdezni szeretnél, akkor látogasd meg a
Cégiránytű tanácsadó oldalunkat.
Cégiránytű tanácsadó
Az új verzió kidolgozása a Munka törvénykönyve jogszabály
változása miatt vált szükségessé. Az új Munka törvénykönyv 2012
július 1-én lépett hatályba.
Az új törvény jelentős változásokat tartalmaz. Az egyes
fejezetek "Eltérő megállapodás" címszó alatt külön-külön
tartalmaznak utalásokat arra vonatkozóan, hogy melyik
szabálytól nem lehet egyáltalán eltérni, illetve melyik
szabálynál lehet eltérés megállapodás, vagy kollektív szerződés
alapján.
A nyomtatásnál figyelj majd a nyomtatód párbeszéd ablakában
megjelenő opciós lehetőségekre. A megjegyzések nyomtatása ne
legyen bejelölve.
A megrendelőlaphoz >>>
Kényelmi megoldások egész sorát
biztosítja:
Figyelembe veszi mindazokat az előírásokat és
összefüggéseket, amelyeket a Munka törvénykönyve a témával
kapcsolatban tartalmaz.
A dokumentum jobb oldalán elhelyezett megjegyzések teszi
érthetőbbé és gyorsan testre szabhatóvá a mintát.
A megrendelőlaphoz >>>
a PayPal fizetési lehetőség is rendelkezésedre áll (itt bankkártyával is
fizethetsz!):
Banki átutaláshoz, vagy csekkes
fizetéshez (rózsaszínű postai utalvány) a felhasználási
feltételekben találsz útmutatást. Adatainkat az oldal alján is
megtalálod.
Vissza az
elejére
Törvényi szabályok
amelyek a tanulmányi szerződéssel
összefüggésbe hozhatók
2012. évi I. törvény a
munka törvénykönyvéről
(Hatályos: 2012.07.01 -)
njt.hu>>>
ELSŐ RÉSZ
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
I. FEJEZET
BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK
1. A törvény célja
1. § E törvény a tisztességes
foglalkoztatás alapvető szabályait állapítja meg a vállalkozás
és a munkavállalás szabadságának elve szerint, tekintettel a
munkáltató és a munkavállaló gazdasági, valamint szociális
érdekeire.
2. A törvény hatálya
2. § (1) E törvény hatálya
a) a munkáltatóra,
b) a munkavállalóra,
c) a munkáltatói érdek-képviseleti szervezetre,
d) az üzemi tanácsra, valamint
e) a szakszervezetre
terjed ki.
(2) E törvény
a) XVI. fejezetét a kölcsönvevőre,
b) XVII. fejezetét az iskolaszövetkezet által nyújtott
szolgáltatás jogosultjára
alkalmazni kell.
3. § (1) E törvény rendelkezéseit a
nemzetközi magánjog szabályaira tekintettel kell alkalmazni.
(2) E törvényt – eltérő rendelkezés hiányában –
akkor kell alkalmazni, ha a munkavállaló a munkát rendszerint
Magyarországon végzi.
(3) E törvény XIX. és XX. fejezetét alkalmazni kell, ha a
munkáltató székhelye vagy önálló telephelye Magyarország
területén van.
4. § A tizennyolcadik életévét be nem
töltött személy nem munkaviszony keretében történő
foglalkoztatására e törvénynek a fiatal munkavállalóra
vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
3. Értelmezési alapelvek
5. § (1) E törvény rendelkezéseit
Magyarország és az Európai Unió jogrendjével összhangban kell
értelmezni.
(2) A jogról lemondó vagy abból engedő nyilatkozatot nem
lehet kiterjesztően értelmezni.
4. Általános magatartási követelmények
6. § (1) A munkaszerződés teljesítése során
– kivéve, ha törvény eltérő követelményt ír elő –
úgy kell eljárni, ahogy az adott helyzetben általában
elvárható.
(2) A jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése
során a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelően kell
eljárni, továbbá kölcsönösen együtt kell működni és nem lehet
olyan magatartást tanúsítani, amely a másik fél jogát, jogos
érdekét sérti.
(3) A munkáltató a munkavállaló érdekeit a méltányos
mérlegelés alapján köteles figyelembe venni, a teljesítés
módjának egyoldalú meghatározása a munkavállalónak aránytalan
sérelmet nem okozhat.
(4) Az e törvény hatálya alá tartozók kötelesek egymást
minden olyan tényről, adatról, körülményről vagy ezek
változásáról tájékoztatni, amely a munkaviszony létesítése,
valamint az e törvényben meghatározott jogok gyakorlása és a
kötelezettségek teljesítése szempontjából lényeges.
7. § Tilos a rendeltetésellenes
joggyakorlás. E törvény alkalmazásában rendeltetésellenes a jog
gyakorlása különösen akkor, ha az mások jogos érdekeinek
csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségeinek korlátozására,
zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul vagy
ehhez vezet.
8. § (1) A munkavállaló a munkaviszony
fennállása alatt – kivéve, ha erre jogszabály
feljogosítja – nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel
munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné.
(2) A munkavállaló munkaidején kívül sem tanúsíthat olyan
magatartást, amely – különösen a munkavállaló
munkakörének jellege, a munkáltató szervezetében elfoglalt
helye alapján – közvetlenül és ténylegesen alkalmas
munkáltatója jó hírnevének, jogos gazdasági érdekének vagy a
munkaviszony céljának veszélyeztetésére. A munkavállaló
magatartása a 9. § (2) bekezdésében foglaltak szerint
korlátozható. A korlátozásról a munkavállalót írásban
előzetesen tájékoztatni kell.
(3) A munkavállaló véleménynyilvánításhoz való jogát a
munkáltató jó hírnevét, jogos gazdasági és szervezeti érdekeit
súlyosan sértő vagy veszélyeztető módon nem gyakorolhatja.
(4) A munkavállaló köteles a munkája során tudomására jutott
üzleti titkot megőrizni. Ezen túlmenően sem közölhet
illetéktelen személlyel olyan adatot, amely munkaköre
betöltésével összefüggésben jutott a tudomására, és amelynek
közlése a munkáltatóra vagy más személyre hátrányos
következménnyel járhat. A titoktartás nem terjed ki a közérdekű
adatok nyilvánosságára és a közérdekből nyilvános adatra
vonatkozó, törvényben meghatározott adatszolgáltatási és
tájékoztatási kötelezettségre.
59. A szabadság
115. § (1) A munkavállalónak a munkában
töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely
alap- és pótszabadságból áll.
(2) Munkában töltött időnek minősül az (1) bekezdés
alkalmazásában
a) a munkaidő-beosztás alapján történő munkavégzési
kötelezettség alóli mentesülés,
b) a szabadság,
c) a szülési szabadság,
d) a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli
szabadság (128. §) első hat hónapjának,
e) a naptári évenként harminc napot meg nem haladó
keresőképtelenség,
f) a tényleges önkéntes tartalékos katonai
szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó,
g) a munkavégzés alóli mentesülésnek az 55. §
(1) bekezdés b)–k) pontban meghatározott
tartama.
(A 115–121. § a 298. § (2)
bekezdése alapján 2013. január 1-jén lép hatályba.)
32. Mentesülés a munkavégzési kötelezettség alól
55. § (1) A munkavállaló mentesül
rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének
teljesítése alól
a) keresőképtelensége,
b) a jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással
összefüggő, egészségügyi intézményben történő kezelés,
valamint
c) a kötelező orvosi vizsgálata tartamára, továbbá
d) a véradáshoz szükséges, legalább négy óra időtartamra,
e) a szoptató anya a szoptatás első hat hónapjában naponta
kétszer egy, ikergyermekek esetén kétszer két órára, a
kilencedik hónap végéig naponta egy, ikergyermekek esetén
naponta két órára,
f) hozzátartozója halálakor két munkanapra,
g) általános iskolai tanulmányok folytatása, továbbá
a felek megállapodása szerinti képzés, továbbképzés esetén, a
képzésben való részvételhez szükséges időre,
h) önkéntes vagy létesítményi tűzoltói szolgálat ellátása
tartamára,
i) bíróság vagy hatóság felhívására, vagy az eljárásban való
személyes részvételhez szükséges időtartamra,
j) a különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy
elháríthatatlan ok miatt indokolt távollét tartamára,
továbbá
k) munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott
tartamra.
103. A tanulmányi szerződés
229. § (1) A tanulmányi szerződésben
a munkáltató vállalja, hogy a tanulmányok
alatt támogatást nyújt, a munkavállaló
pedig arra kötelezi magát, hogy a megállapodás
szerinti tanulmányokat folytatja és a képzettség
megszerzése után a támogatás mértékével arányos időn – de
legfeljebb öt éven – keresztül munkaviszonyát
felmondással nem szünteti meg. A munkaviszonyban töltött idő
számításánál – eltérő megállapodás hiányában – a
115. § (2) bekezdése megfelelően irányadó.
(2) Nem köthető tanulmányi szerződés
a) munkaviszonyra vonatkozó szabály alapján járó
kedvezmények biztosítására, továbbá, ha
b) a tanulmányok elvégzésére a munkáltató kötelezte a
munkavállalót.
(3) A tanulmányi szerződést írásba kell
foglalni.
(4) A munkáltató személyében bekövetkező változás esetén a
tanulmányi szerződésből származó jogok és kötelezettségek az
átvevő munkáltatóra átszállnak.
(5) A munkavállaló mentesül a tanulmányi szerződésből folyó
kötelezettsége alól, ha a munkáltató lényeges szerződésszegést
követ el.
(6) A munkáltató elállhat a tanulmányi szerződéstől és a
nyújtott támogatást visszakövetelheti, ha a munkavállaló a
tanulmányi szerződésben foglaltakat megszegi.
Szerződésszegésnek minősül az is, ha a munkaviszony
megszüntetésének indoka a munkavállaló munkaviszonnyal
kapcsolatos magatartása. A visszatérítési kötelezettség
arányos, ha a munkavállaló a szerződésben kikötött tartamnak
csak egy részét nem tölti le.
(7) A tanulmányi szerződést a fél azonnali hatállyal
felmondhatja, ha körülményeiben olyan lényeges változás
következett be, amely a kötelezettség teljesítését lehetetlenné
tenné, vagy az aránytalan sérelemmel járna. A munkavállaló
felmondása esetén a munkáltató a nyújtott támogatást
visszakövetelheti. A munkáltató a támogatást arányosan
követelheti vissza, ha a munkavállaló a szerződésben kikötött
tartamnak csak egy részét töltötte le. A munkáltató felmondása
esetén a támogatás nem követelhető vissza.
njt.hu>>>
Vissza az
elejére
2012. évi LXXXVI.
törvény
a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény
hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és
törvénymódosításokról njt.hu
>>>
5. § Az Mt. hatálybalépését megelőzően
megkezdett tanulmányokra a tanulmányok befejezéséig, de
legfeljebb a jogszabály vagy az oktatási intézmény által előírt
képzési idő tartamára a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi
XXII. törvény 2012. június 30. napján hatályos 115. §-a az
irányadó.
Vissza az
elejére
Korábban megkezdett
iskolai rendszerű képzésekkel kapcsolatos NAV
tájékoztató:
(2012.08.01.)
Tájékoztató a 2010. előtt megkezdett iskolai rendszerű
képzések átvállalt költségének adókötelezettségéről (részlet a
tájékoztatóból)
Mindezek alapján az iskolai rendszerű képzés költségének
2012. évben történő átvállalása esetén a munkáltató (társas
vállalkozás) adókötelezettségét a következők szerint kell
meghatározni:
Ha a képzés 2009. február 1. és 2009. december 31. között
kezdődött, a 93.000x2,5= 232.500 Ft összeghatárig átvállalt
költséget nem kell figyelembe venni a jövedelem kiszámításánál,
a meghaladó rész 1,19-szerese után a személyi jövedelemadó 16
százalék, az egészségügyi hozzájárulás 27 százalék.
Ha a képzés 2006. január 1. és 2009. január 31. között
kezdődött, a 400 000 Ft összeghatárig átvállalt költséget nem
kell az adóalapba beszámítani, a meghaladó rész 1,19-szerese
után a személyi jövedelemadó 16 százalék, az egészségügyi
hozzájárulás 27 százalék.
Ha a képzés 2006. január 1-je előtt kezdődött, az átvállalt
költség teljes egészében adóalapba nem számító bevételnek
minősül.
A teljes szöveg: nav.gov.hu >>>
Vissza az
elejére
2005. évi CXXXIX. törvény
a felsőoktatásról
(Hatályos: 2012.07.30 -
2012.09.01)
A HALLGATÓ EGYÉNI JOGAI ÉS KÖTELESSÉGEI
46. § (1) A hallgató joga, hogy szabadon
megválassza, melyik felsőoktatási intézményben kívánja
folytatni tanulmányait.
(5) A hallgató joga, hogy vagyoni viszonyaira, jövedelmi
helyzetére, tanulmányi eredményére tekintettel pénzbeli,
illetve természetbeni gondoskodásban részesülhessen, e körben
különösen
g) jogszabályban meghatározottak szerint tanulmányi
szerződést, hallgatói szerződést kössön, munkavégzés melletti
tanulmányok esetén igénybe vegye a tanulmányi szabadságot.
njt.hu >>>
Vissza az
elejére
2011. évi CCIV. törvény a
nemzeti felsőoktatásról
(Hatályos: 2012.09.01
-)
25. A hallgatói munkavégzés szabályai
44. § (1) A hallgató hallgatói
munkaszerződés alapján végezhet munkát:
a) a képzési program keretében, illetve a képzés részeként
megszervezett szakmai gyakorlat vagy gyakorlati képzés során az
intézményben, az intézmény által alapított gazdálkodó
szervezetben vagy külső gyakorlóhelyen,
b) a képzési programhoz közvetlenül nem kapcsolódóan a
felsőoktatási intézményben vagy a felsőoktatási intézmény által
létrehozott gazdálkodó szervezetben.
(2) A hallgatói munkaszerződés alapján munkát végző hallgató
foglalkoztatására a munka törvénykönyvének a rendelkezéseit
megfelelően alkalmazni kell. A Kormány a hallgatói
munkaszerződésre vonatkozó szabályok meghatározása során a
munka törvénykönyvénél a hallgató számára kedvezőbb
feltételeket állapíthat meg.
(3) A hallgatót
a) az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben díjazás
illetheti, illetve a hat hét időtartamot elérő egybefüggő
gyakorlat esetén díjazás illeti, melynek mértéke legalább
hetente a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) tizenöt
százaléka, a díjat – eltérő megállapodás hiányában
– a szakmai gyakorlóhely fizeti,
b) az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben a felek
megállapodása szerinti díjazás illeti, melynek ellenében a
hallgató által e jogviszonyban létrehozott dolgok tulajdonjoga,
illetve a szellemi alkotásokhoz fűződő vagyoni jogok –
eltérő megállapodás hiányában – a felsőoktatási
intézményre, illetve az általa létrehozott gazdálkodó
szervezetre az átadással átszállnak.
(4) Az, aki a gyakorlati képzést szervezi, köteles
felelősségbiztosítást kötni a felsőoktatási szakképzésben részt
vevő hallgató javára.
(5) A doktorandusz oktatási és kutatási tevékenységére az e
§ (3) bekezdés a) pontjában írtakat az alábbi eltérésekkel kell
alkalmazni:
a) a doktorandusz a tanulmányi kötelezettségeinek keretében
a heti teljes munkaidő húsz százalékának megfelelő időtartamban
az intézmény oktatási, tudományos tevékenysége körében
munkavégzésre kötelezhető,
b) a doktorandusz által végzett munka ideje – az a)
pont szerinti munkavégzéssel együtt – egy félév átlagában
nem haladhatja meg a heti teljes munkaidő ötven százalékát,
c) a doktorandusz munkaidő-beosztását oly módon kell
meghatározni, hogy vizsgázási és a vizsgára történő
felkészülési kötelezettségeinek eleget tudjon tenni,
d) a munkadíj havi összege, a teljes munkaidő ötven
százalékának megfelelő idejű foglalkoztatás esetén nem lehet
kevesebb, mint a legkisebb kötelező munkabér (minimálbér),
eltérő idejű foglalkoztatás esetén ennek időarányos része.
XXIII. FEJEZET
A ÖNKÖLTSÉG-FIZETÉSI KÖTELEZETTSÉG
51. A önköltséges képzés önköltség-fizetés, illetve
térítési díjfizetés ellenében igénybe vehető
szolgáltatásai
(5) A felsőoktatási intézmény a szerződő fél által megjelölt
személyekkel hallgatói jogviszony létesítése céljából
megállapodást köthet. Ilyen megállapodás
alapján hallgatói jogviszony azzal létesíthető, aki egyébként
az e törvényben meghatározott feltételeknek megfelel. A
megállapodásban ki kell kötni, hogy a hallgatók képzésével
kapcsolatos valamennyi költséget a szerződő fél fizeti
ki.
njt.hu >>>
Vissza az
elejére
2011. évi CLXXXVII.
törvény a szakképzésről
(Hatályos: 2012.06.27 -
)
II. FEJEZET
ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK
2. § E törvény alkalmazásában:
1. állam által elismert szakképesítés: az Országos Képzési
Jegyzékben (a továbbiakban: OKJ) meghatározott
szakképesítés;
10. gazdálkodó szervezet: gyakorlati képzést folytató,
szakképzési hozzájárulásra kötelezett jogi személy, jogi
személyiség nélküli gazdasági társaság, egyéni cég, egyéni
vállalkozó;
11. gyakorlati képzés: a szakmai képzésnek az iskolai
tanműhelyben, az állami felnőttképzési intézmény tanműhelyében
vagy a gyakorlati képzés folytatására jogosult gazdálkodó
szervezetnél, egyéb szervnél vagy szervezetnél folyó azon
része, amelynek célja a szakképesítéshez kapcsolódó
munkatevékenységek gyakorlatban történő elsajátítása és a
tanulónak a komplex szakmai vizsga gyakorlati részére való
felkészítése, amelyet iskolai rendszerű szakképzés esetén a
szakképzési kerettanterv határoz meg;
12. gyakorlati képzést szervező: a gyakorlati képzés
feltételeinek biztosításáért felelős szakképző iskola vagy e
törvény szerint nyilvántartásba vett gyakorlati képzést
folytató;
13. gyakorlati képzést szervező székhelye: az a hely, ahol a
gyakorlati képzést szervező képviseleti jogának gyakorlására
jogosult vezető munkahelye található;
14. gyakorlati képzést folytató: gyakorlati képzési
tevékenységét iskolai tanműhelyben, vagy együttműködési
megállapodás, tanulószerződés alapján ténylegesen folytató, a
gyakorlati követelményekre való felkészítést végző szerv, amely
lehet a gyakorlati képzést szervező is;
16. iskolai rendszerű szakképzés: a
köznevelés keretében a nemzeti köznevelésről szóló
törvényben és az e törvényben meghatározott, szakképző
iskolában folyó szakképzés, résztvevői a szakképző iskolával
tanulói jogviszonyban állnak;
19. iskolarendszeren kívüli hatósági jellegű képzés:
jogszabályban meghatározott és hatóság által szabályozott
tartalmú és célú képzés, amelynek eredményeként hatóság által
meghatározott tevékenység folytatására feljogosító irat
(engedély, bizonyítvány, a képző intézmény által kiállított
igazolás stb.) kiadására kerül sor, vagy amely képzés hiányában
jogszabályban meghatározott tevékenység nem folytatható;
MÁSODIK RÉSZ
A TÖRVÉNY HATÁLYA ÉS A SZAKKÉPZÉS INTÉZMÉNYRENDSZERE
III. FEJEZET
A TÖRVÉNY HATÁLYA
3. § (1) E törvény hatálya az iskolai
rendszerű szakmai képzésre (szakképzésre), valamint az
iskolarendszeren kívüli szakmai képzések esetén – a
felnőttképzésről szóló törvény alapján folyó
– az állam által elismert szakképesítés megszerzésére
irányuló szakmai képzésre terjed ki. Az iskolarendszeren kívüli
szakképzés vonatkozásában a további szabályokat a
felnőttképzésről szóló törvény határozza meg.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szakmai képzés
a) a nemzeti köznevelésről szóló törvényben meghatározott
Köznevelési Hídprogram keretében megszerezhető
részszakképesítés megszerzésére,
b)
c) munkakör betöltéséhez szükséges,
foglalkozás, tevékenység gyakorlására képesítő végzettség
megszerzésére
irányul.
(3) E törvény hatálya kiterjed
a) a szakmai tevékenység magasabb szintű gyakorlásához, a
mestervizsgához szükséges ismeretek elsajátítására irányuló
képzésre,
b) az (1) és a (2) bekezdésben szabályozott tevékenységet
folytató és abban részt vevő valamennyi szervezetre és
magánszemélyre,
c) az országos gazdasági kamarákra, az országos gazdasági
érdekképviseleti szervezetekre, továbbá a 7. § (1) bekezdés k)
pontjában meghatározott szakmai szervezetre és szakmai kamarára
az e törvényben szabályozott feladataik ellátása tekintetében,
továbbá
d) a komplex szakmai vizsgára, a komplex szakmai vizsgát
szervező intézményre, valamint a komplex szakmai vizsgán és a
szakmai vizsgáztatásban résztvevőre.
(4) E törvény hatálya kiterjed az alapfokú iskolai oktatást
nyújtó iskolában, a szakiskolában és a szakközépiskolában folyó
pályaorientációra, a pályaorientációs, életpálya-tanácsadási
szolgáltatásban résztvevőkre és a pályaorientációs tanácsadást
nyújtókra, továbbá a pályakövetési rendszert működtető szervre
és azokra, akiknek a pályakövetési rendszer felé
adatszolgáltatási kötelezettségük áll fenn.
(5) E törvény hatálya nem terjed ki a
nemzeti felsőoktatásról szóló törvényben szabályozott
felsőoktatási szakképzésre, a Magyar
Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről,
valamint a könyvvizsgálói közfelügyeletről szóló törvényben
szabályozott okleveles könyvvizsgálói
képesítésre és az iskolarendszeren kívüli
hatósági jellegű képzésekre.
njt.hu >>>
Vissza az
elejére
2001. évi CI. törvény a
felnőttképzésről
(Hatályos: 2012.01.01 -
)
I. Rész
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. § Az állam – e törvény keretei között –
mindenki számára biztosítja a felnőttképzésben való
részvételhez való jogot.
2. § (1) E törvény szabályozza a felnőttképzési, illetve a
felnőttképzéshez kapcsolódó szolgáltatási és igazgatási
tevékenységet, valamint a felnőttképzés intézmény- és
támogatási rendszerét.
(2) A felnőttképzés e törvényben nem szabályozott
kérdéseiben a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI.
törvény (a továbbiakban: Sztv.), a közoktatásról szóló 1993.
évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Ktv.), valamint a
felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény (a
továbbiakban: Ftv.), valamint a szakképzési
hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló
2003. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Szht.)
rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
3. § (1) A törvény hatálya – a (4)
bekezdésben foglalt kivételekkel – kiterjed
a) a felnőttképzésben részt vevő, illetve a felnőttképzéshez
kapcsolódó szolgáltatást igénybe vevő felnőttre,
b) a (2) bekezdésben meghatározott felnőttképzési
tevékenységet folytató jogi személyekre, jogi személyiség
nélküli gazdasági társaságokra, egyéni cégekre, egyéni
vállalkozókra.
njt. hu >>>
Vissza az
elejére
2011. évi CXC. törvény a
nemzeti köznevelésről
(Hatályos:
2012-09-01-)
27. A gyermekek, a tanulók kötelességei és jogai, a
tankötelezettség
45. §
(3) A tankötelezettség a tanuló tizenhatodik életévének
betöltéséig tart. A sajátos nevelési igényű tanuló
tankötelezettsége meghosszabbítható annak a tanítási évnek a
végéig, amelyben a huszonharmadik életévét betölti. A
tankötelezettség meghosszabbításáról a szakértői bizottság
szakértői véleménye alapján az iskola igazgatója dönt.
33. A felnőttoktatásra vonatkozó külön
rendelkezések
60. § (1) A tanuló munkahelyi, családi vagy
más irányú elfoglaltságához, a meglévő ismereteihez és
életkorához igazodó iskolai oktatásban (a továbbiakban:
felnőttoktatás) az e törvényben foglaltak szerint vehet
részt.
(2) A tanuló attól az évtől kezdődően, amelyben
a) nyolc évfolyamos általános iskola esetén tizenhetedik,
b) középiskola és szakiskola esetén huszonegyedik
életévét betölti, kizárólag felnőttoktatásban kezdhet új
tanévet.
(3) A tanuló attól a tanévtől kezdve folytathatja a
tanulmányait felnőttoktatás keretében, amelyben a tizenhatodik
életévét betölti.
njt.hu >>>
Vissza az
elejére
2011. évi CLVI. törvény
egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények
módosításáról
(Hatályos: 2012.07.02)
IX. FEJEZET
A SZOCIÁLIS HOZZÁJÁRULÁSI ADÓRÓL
Az adó alanya
454. § (1) Az adó alanya:
a) a kifizető;
b) az egyéni vállalkozó;
c) a mezőgazdasági őstermelő.
(2) Kifizető a természetes személlyel e fejezet rendelkezése
alapján adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszonyban
álló másik személy. E fejezet különös szabálya alapján a
kifizetőre irányadó kötelezettségek kiterjednek a természetes
személyre is, feltéve, hogy a belföldön állandó lakóhellyel,
szokásos tartózkodási hellyel, székhellyel, telephellyel,
fiókteleppel, kereskedelmi képviselettel vagy jogszabályban
előírt belföldi nyilvántartásba bejegyzésre kötelezett más
hasonló telephellyel nem rendelkező kifizetője e fejezetben
előírt kötelezettségének teljesítését elmulasztja. A kifizetőre
előírt kötelezettségek kiterjednek a gazdasági társaság, a
közös vállalat, az egyesülés és az európai gazdasági egyesülés
előtársaságára is.
A kifizető által fizetendő adó alapja
455. § (1) A kifizetőt terhelő adó
alapja:
a) a kifizetőnek a természetes személlyel fennálló,
adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszonyára
tekintettel, vagy azzal összefüggésben a természetes személy
részére juttatott, kifizetett, a személyi jövedelemadóról szóló
törvény rendelkezései szerinti adókötelezettség alá eső
nem önálló tevékenységből származó bevételből
az adóelőleg-alap számításánál a személyi jövedelemadóról szóló
törvény rendelkezései szerint figyelembe vett jövedelem,
növelve a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet
részére levont (befizetett) tagdíj összegével;
b) a kifizetőnek a természetes személlyel fennálló,
adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszonyára
tekintettel, vagy azzal összefüggésben a természetes személy
részére juttatott, kifizetett, a személyi jövedelemadóról szóló
törvény rendelkezései szerinti adókötelezettség alá eső
önálló tevékenységből származó bevételből az
adóelőleg-alap számításánál a személyi jövedelemadóról szóló
törvény rendelkezései szerint figyelembe vett jövedelem;
c) a tanulószerződésben meghatározott díj;
d) a hivatásos nevelőszülőt a gyermekek védelméről és a
gyámügyi igazgatásról szóló törvény szerint megillető nevelési
díj;
e) az a)–b) pont hatálya alá tartozó juttatás
hiányában az adófizetési kötelezettséget eredményező
munkaviszonyt, vagy más jogviszonyt szabályozó
munkaszerződésben, illetőleg más szerződésben meghatározott
személyi alapbér, illetőleg díjazás; külföldi kiküldetés esetén
e pont alkalmazásában személyi alapbér a munkaszerződés alapján
fizetett (juttatott), az adott munkakörben foglalkoztatott
kiküldetését megelőző évi havi átlagos alapbére, ennek
hiányában a tárgyhavi személyi alapbér.
(2) Adófizetési kötelezettséget eredményező
jogviszony:
a) a munkaviszony;
b) a szövetkezet és természetes személy tagja között
fennálló, a tag részére munkavégzési kötelezettséget
eredményező vállalkozási és megbízási jogviszony, kivéve az
iskolaszövetkezet és a nappali rendszerű oktatás keretében
tanulmányokat folytató tanuló, hallgató tagja között fennálló
ilyen jogviszonyt;
c) a közkereseti társaság, a betéti társaság, a korlátolt
felelősségű társaság, a közös vállalat, az egyesülés, az
európai gazdasági egyesülés, a szabadalmi ügyvivői társaság, a
szabadalmi ügyvivői iroda és természetes személy tagja között
fennálló, a tagnak a jogi személy, az egyéb szervezet
tevékenységében való személyes közreműködési kötelezettséget
eredményező tagi jogviszony (ideértve a nem munkaviszony
keretében ellátott vezető tisztségviselői jogviszonyt is);
d) az ügyvédi iroda, a közjegyzői iroda, a végrehajtói
iroda, az egyéni cég és természetes személy tagja között
fennálló tagi jogviszony;
e) a gazdálkodó szervezet és a tanuló között tanulószerződés
alapján fennálló jogviszony;
f) az egyház és az egyházi szolgálatot teljesítő egyházi
személy között fennálló, az egyházi szolgálat teljesítése
alapjául szolgáló jogviszony;
g) a szerzetesrend és a tagja között fennálló tagi
jogviszony;
h) a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti nem
önálló tevékenység vagy önálló tevékenység (ide nem értve a
közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvény hatálya alá
tartozó közérdekű önkéntes tevékenységet, az egyéni vállalkozói
tevékenységet, a mezőgazdasági őstermelői tevékenységet, a
bérbeadói tevékenységet és az európai parlamenti képviselő e
tevékenységét) végzésének alapjául szolgáló, az a)–g)
pont hatálya alá nem tartozó jogviszony.
(3) Nem eredményez adófizetési
kötelezettséget
a) a (2) bekezdés c)–d), f)–g) pontjában
meghatározott jogviszony, ha a jogi személy, az egyéb szervezet
tagja (ideértve az egyházi személyt is) saját jogú nyugdíjas
természetes személy, vagy özvegyi nyugdíjban részesülő olyan
– a c)–d) pontban meghatározott jogviszonyban álló
– természetes személy, aki a rá irányadó
öregséginyugdíj-korhatárt már betöltötte;
b) az iskolaszövetkezetnek a nappali rendszerű oktatás
keretében tanulmányokat folytató tanuló (hallgató) tagjával
fennálló jogviszony.
(4) A kifizetőt terhelő adónak nem
alapja:
a) a külföldi állam Magyarországra akkreditált diplomáciai
és konzuli képviselete személyzetének külföldi állampolgárságú
tagja részére kifizetett, juttatott bevétel;
b) a külföldi állam Magyarországra akkreditált diplomáciai
és konzuli képviselete személyzetének külföldi állampolgárságú
tagja által munkaviszony keretében háztartási alkalmazottként
foglalkoztatott külföldi állampolgár részére kizárólag e
jogviszonyára tekintettel, vagy azzal összefüggésben
kifizetett, juttatott bevétel;
c) a nemzetközi szervezet nemzetközi szerződés alapján
mentességet élvező tisztviselője, alkalmazottja részére
kifizetett, juttatott bevétel;
d) a belföldön állandó lakóhellyel, szokásos tartózkodási
hellyel, székhellyel, telephellyel, fiókteleppel, kereskedelmi
képviselettel vagy a jogszabályban előírt belföldi
nyilvántartásba bejegyzésre kötelezett más hasonló telephellyel
nem rendelkező kifizető által Magyarországon kiküldetés,
kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés keretében munkaviszonyban
foglalkoztatott olyan – bevándorolt vagy letelepedett
jogállással nem rendelkező – magánszemély részére
kifizetett, juttatott bevétel (ideértve a munkaszerződésben
meghatározott személyi alapbért is), aki harmadik állam
állampolgára, feltéve, hogy a foglalkoztatás időtartama nem
haladja meg a két évet, valamint az említett feltételek
szerinti korábbi foglalkoztatásától számítva a foglalkoztatás
ismételt megkezdéséig legalább három év már eltelt;
e) a kifizető által megállapított és folyósított
társadalombiztosítási ellátás, valamint az általa folyósított
szociális ellátásból a szociális igazgatásról és a szociális
ellátásokról szóló törvény szerint nem a kifizetőt terhelő
rész;
f) a szerzői jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom,
védjegyoltalom, földrajzi árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt
álló mű, alkotás, valamint az újítás hasznosítására irányuló
felhasználási, hasznosítási, használati szerződés alapján a
vagyoni jog (védelem alatt álló jog, oltalmi jog)
felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj;
g) a késedelmes teljesítéshez kapcsolódó kamat;
h) az olyan személynek juttatott bevétel, akire a
társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra
jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló
törvény 11. §-a és 13. §-a szerint a biztosítási kötelezettség
nem terjed ki,
i) az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem.
Az adóalap megállapításának különös
szabályai
457. § (1) A közkereseti társaságot, a
betéti társaságot, a korlátolt felelősségű társaságot, a közös
vállalatot, az egyesülést, az európai gazdasági egyesülést, a
szabadalmi ügyvivői irodát, a szabadalmi ügyvivői társaságot,
az ügyvédi irodát, a közjegyzői irodát, a végrehajtói irodát,
az egyéni céget a tagjával fennálló adófizetési kötelezettséget
eredményező jogviszonyára tekintettel havonta terhelő adó
alapja legalább a minimálbér 112,5 százaléka. Az adó alapja
legalább az adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszony
fennállása minden napjára számítva a minimálbér 112,5
százalékának harmincad része, ha a jogviszony nem áll fenn a
hónap minden napján.
(2) Az egyházat és a szerzetesrendet az egyházi személlyel,
illetőleg a tagjával fennálló adófizetési kötelezettséget
eredményező jogviszonyra tekintettel havonta terhelő adó alapja
a minimálbér. Az adó alapja az adófizetési kötelezettséget
eredményező jogviszony fennállása minden napjára számítva a
minimálbér harmincad része, ha a jogviszony nem áll fenn a
hónap minden napján.
(3) Az egyéni vállalkozót saját maga után havonta terhelő
adó alapja legalább a minimálbér 112,5 százaléka. Az adó alapja
az egyéni vállalkozói jogállás fennállása minden napjára
számítva legalább a minimálbér 112,5 százalékának harmincad
része, ha a természetes személy e jogállással nem rendelkezik a
hónap minden napján.
(4) A mezőgazdasági őstermelőt saját maga után havonta
terhelő adó alapja a minimálbér. Az adó alapja a mezőgazdasági
őstermelői jogállás fennállása minden napjára számítva a
minimálbér harmincad része, ha a természetes személy e
jogállással nem rendelkezik a hónap minden napján, vagy más
okból nem minősül az adó alanyának a hónap minden napján.
(5) Az (1)–(4) bekezdés alkalmazásakor az egy hónapra
fizetendő adó alapjának megállapításkor a kifizető, valamint az
egyéni vállalkozó, a mezőgazdasági őstermelő nem veszi
számításba a hónapnak azt a napját, amelyre az adófizetési
kötelezettséget eredményező jogviszonyára, illetőleg egyéni
vállalkozói, mezőgazdasági őstermelői jogállására tekintettel e
fejezet külön rendelkezése alapján mentesül az adófizetés
különös szabályainak alkalmazása alól. Ilyen esetben az adó
alapja a hónap többi napjára számítva egyház és szerzetesrend,
valamint mezőgazdasági őstermelő esetében a minimálbér
harmincad része, más kifizető és egyéni vállalkozó esetében
legalább minimálbér 112,5 százalékának harmincad része.
A törvény olyan szabályokat is
tartalmaz, amelyek felmentést adnak a különös szabályok
alkalmazását illetően (458. §), például:
458. §
(5) A kifizető a tagjával (ideértve az
egyházi személyt is) fennálló jogviszonya alapján őt
terhelő adó alapjának, a nem eva adóalany egyéni
vállalkozó az őt saját maga után terhelő adó alapjának
megállapításkor az adóalap megállapításának különös szabályai
hatálya alá tartozó esetben – az (1)–(4)
bekezdésben meghatározottakon túlmenően – nem veszi
számításba a hónapnak azt a napját, amelyen tagja, illetőleg az
egyéni vállalkozó legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó
munkaviszonyban áll, vagy közép- vagy felsőfokú
oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében
folytat tanulmányokat. Az egyidejűleg fennálló több
munkaviszony esetében az egyes munkaviszonyokban előírt
munkaidőt a heti legalább 36 órás foglalkoztatás
megállapításánál össze kell adni.
Az adó mértéke és fizetendő összege
459. § (1) A számított adó az
adóalap 27 százaléka. A fizetendő adó a számított adó,
csökkentve az adó fizetésére kötelezettet törvény rendelkezése
alapján megillető adókedvezmények összegével.
(2) A fizetendő adó megállapításánál a számított adót
– e törvény külön rendelkezése alapján akár a számított
adót meghaladó mértékben – a következő adókedvezmények
csökkentik:
a) a munkabérek értékének megőrzését célzó adókedvezmény;
b) a Karrier Híd Program megvalósítását célzó
adókedvezmény;
c) a munkaerő-piaci szempontból kedvezőtlen helyzetű
társadalmi csoportok és a munkaerő-piacról tartósan távollévők
foglalkoztatása, munkaerő-piaci versenyképességük
kiegyenlítése, valamint a pályakezdő fiatalok gyakorlati
munkatapasztalat-szerzésének megkönnyítése céljából más
törvényben meghatározott, annak rendelkezése szerint az adóból
érvényesíthető adókedvezmény;
d) a szakképzettséget nem igénylő munkakörökhöz kapcsolódó
adókedvezmény.
njt.hu >>>
Vissza az
elejére
1997. évi LXXX.
törvény
a társadalombiztosítás ellátásaira és a
magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások
fedezetéről1 a végrehajtására kiadott 195/1997. (XI. 5.) Korm.
rendelettel egységes szerkezetben
(Hatályos: 2012.09.01
-)
FOGALMAK ÉS ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK
Tbj. 4. § E törvény alkalmazásában:
k) Járulékalapot képező jövedelem:
1. a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény
(a továbbiakban: Szja tv.) szerint összevont adóalapba tartozó
önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az
adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem, a
munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont
(befizetett) tagdíj, a tanulószerződésben meghatározott díj, a
hivatásos nevelőszülői díj, a felszolgálási díj, a vendéglátó
üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott
borravaló (a továbbiakban: borravaló), az ösztöndíjas
foglalkoztatási jogviszony alapján fizetett ösztöndíj,
2. az 1. alpont szerinti jövedelem hiányában a
munkaszerződésben meghatározott alapbér, illetőleg ha a munkát
nem munkaviszony, hanem munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony
keretében végzik, a szerződésben meghatározott díj.
l) Járulék: az egészségbiztosítási és
munkaerő-piaci járulék (a természetbeni egészségbiztosítási
járulék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék és a
munkaerő-piaci járulék), a nyugdíjjárulék, a
táppénz-hozzájárulás, az egészségügyi szolgáltatási járulék,
valamint a korkedvezmény-biztosítási járulék.
p) Tanulószerződés:
a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény szerinti
tanulószerződés.
s) Minimálbér:
1. a tárgyhónap első napján érvényes, a teljes munkaidőben
foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított alapbér
kötelező legkisebb havi összege, és
2. a biztosított egyéni és társas vállalkozó
járulékfizetéséről szóló rendelkezések alkalmazásában a
tárgyhónap első napján, a teljes munkaidőre érvényes garantált
bérminimum havi összege, ha az egyéni vállalkozó személyesen
végzett főtevékenysége vagy a társas vállalkozó főtevékenysége
legalább középfokú iskolai végzettséget vagy középfokú
szakképzettséget igényel.
III. Fejezet
A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS ELLÁTÁSAI ÉS AZ ELLÁTÁSRA
JOGOSULTAK
A biztosítottak
Tbj. 5. § (1) E törvény alapján
biztosított
a) a munkaviszonyban (ideértve az országgyűlési képviselőt
is), közalkalmazotti, közszolgálati jogviszonyban, kormányzati
szolgálati viszonyban, ügyészségi szolgálati jogviszonyban,
bírósági jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati
viszonyban, hivatásos nevelőszülői jogviszonyban, ösztöndíjas
foglalkoztatási jogviszonyban, közfoglalkoztatási jogviszonyban
álló személy, a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, a
polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a Nemzeti Adó- és
Vámhivatal hivatásos állományú tagja, a Magyar Honvédség
szerződéses állományú tagja, a katonai szolgálatot teljesítő
önkéntes tartalékos katona (a továbbiakban: munkaviszony),
tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes vagy
részmunkaidőben történik,
b) a szövetkezet tagja – ide nem
értve az iskolaszövetkezet nappali rendszerű oktatás keretében
tanulmányokat folytató tanuló, hallgató tagját –, ha a
szövetkezet tevékenységében munkaviszony, vállalkozási vagy
megbízási jogviszony keretében személyesen közreműködik,
c) a tanulószerződés alapján szakképző
iskolai tanulmányokat folytató tanuló,
d) az álláskeresési támogatásban részesülő személy,
e) a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő
egyéni vállalkozó,
f) a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő
társas vállalkozó,
g) a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb
jogviszony keretében (bedolgozói, megbízási
szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő
vállalkozási jogviszonyban) személyesen munkát végző személy
– a külön törvényben meghatározott közérdekű önkéntes
tevékenységet végző személy kivételével –, amennyiben az
e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot
képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát,
illetőleg naptári napokra annak harmincad részét,
h) az egyházi szolgálatot teljesítő egyházi
személy, szerzetesrend tagja (a továbbiakban együtt: egyházi
személy), kivéve a saját jogú nyugdíjast,
i) a mezőgazdasági őstermelő, ha a reá
irányadó nyugdíjkorhatárig hátralévő idő és a már megszerzett
szolgálati idő együttesen legalább 20 év, kivéve
1. az őstermelői tevékenységet közös igazolvány alapján
folytató kiskorú személyt és a gazdálkodó család kiskorú
tagját,
2. az egyéb jogcímen – ide nem értve a g) pont és a
(2) bekezdés szerint – biztosítottat,
3. a saját jogú nyugdíjast és az özvegyi nyugdíjban
részesülő személyt, aki a reá irányadó öregségi
nyugdíjkorhatárt betöltötte.
(2) Az (1) bekezdés g) pontjában foglaltakon túl,
munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző
személynek kell tekinteni azt is, aki: alapítvány, egyesület,
egyesületek szövetsége, társasház közösség, egyesület,
köztestület, kamara, gazdálkodó szervezet választott
tisztségviselője, gazdasági társaság társas
vállalkozónak nem minősülő vezető tisztségviselője,
szövetkezet vezető tisztségviselője, továbbá a Munkavállalói
Résztulajdonosi Program szervezeteinek, az önkéntes kölcsönös
biztosító pénztárak, a magánnyugdíjpénztárak választott
tisztségviselője, a helyi (települési) önkormányzat választott
képviselője (tisztségviselője), társadalmi megbízatású
polgármester, amennyiben járulékalapot képező jövedelemnek
minősülő tiszteletdíja (díjazása) eléri az (1) bekezdés g)
pontjában említett összeget.
(3) Biztosított az a természetes személy is, aki a munkát
külföldi foglalkoztató számára Magyarország területén kívül
végzi, és a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról
szóló közösségi rendelet alapján e törvény hatálya alá
tartozik.
Tbj. 6. § (1) A biztosítottak – ha
törvény eltérően nem rendelkezik – a társadalombiztosítás
valamennyi ellátására jogosultságot szerezhetnek.
(2) Az a személy, aki az 5. § (1) bekezdés a), b), g)
pontjában, valamint a (2) bekezdésében meghatározott
jogviszonyban áll, és egyidejűleg saját jogú nyugdíjas,
baleseti ellátásra és egészségügyi szolgáltatásra jogosult.
Tbj. 7. § (1) A biztosítás –
amennyiben e törvény eltérően nem rendelkezik – az ennek
alapját képező jogviszony kezdetétől annak megszűnéséig áll
fenn.
(2)
Tbj. 8. § Szünetel a biztosítás:
a) a fizetés nélküli szabadság ideje alatt, kivéve, ha
aa) a fizetés nélküli szabadság idejére
terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj,
gyermekgondozási segély vagy gyermeknevelési támogatás kerül
folyósításra, vagy
ab) a fizetés nélküli szabadságot tizenkét évesnél fiatalabb
beteg gyermek ápolása címén veszik igénybe,
b) az igazolatlan távollét időtartama alatt,
c) a munkavégzési (szolgálatteljesítési) kötelezettség alóli
mentesítés ideje alatt, kivéve, ha a munkavégzés alóli
mentesítés idejére a munkaviszonyra vonatkozó szabály szerint
átlagkereset jár, vagy munkabér (illetmény), átlagkereset
(távolléti díj), táppénzfizetés történt,
d) az előzetes letartóztatás, szabadságvesztés tartama
alatt, kivéve, ha a letartóztatottat az ellene emelt vád alól
jogerősen felmentették, vagy a büntetőeljárást megszüntették,
továbbá, ha az elítéltet utóbb a bíróság jogerősen
felmentette,
e) az ügyvéd, a közjegyző, a szabadalmi ügyvivő kamarai
tagságának szüneteltetése alatt,
f) az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelésének ideje
alatt.
Tbj. 9. § (1) Az egyidejűleg több
biztosítással járó jogviszonyban álló személy biztosításának
fennállását mindegyik jogviszonyában külön-külön kell
elbírálni.
(2) Az 5. § (1) bekezdés g) pontjában és (2) bekezdésében
szabályozott munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében
munkát végző személyek biztosítását havonta kell elbírálni, és
a biztosítási kötelezettség elbírálásánál az ugyanannál a
foglalkoztatónál a naptári hónapban elért járulékalapot képező
jövedelmeket össze kell számítani.
(3) Az 5. § (1) bekezdésének g) pontjában és (2)
bekezdésében említett személy biztosítása – a 7. § (1)
bekezdésében említett időszakon belül – akkor is fennáll,
ha
a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi
segélyben, gyermekgondozási díjban,
b) gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban,
ápolási díjban
részesül, továbbá
c)
amennyiben az ellátások folyósítását közvetlenül megelőző
napon biztosított volt.
IV. Fejezet
AZ ELLÁTÁSOK FEDEZETE
Járulékfizetésre vonatkozó általános
szabályok
Tbj. 18. § (1) A társadalombiztosítási
ellátások és a munkaerő-piaci célok fedezetére
a) a biztosított természetbeni egészségbiztosítási
járulékot, pénzbeli egészségbiztosítási járulékot és
munkaerő-piaci járulékot (a továbbiakban együtt:
egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék), valamint
nyugdíjjárulékot, a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és
társas vállalkozó nyugdíjjárulékot,
b)
c) a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, a
kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a
társas vállalkozás, valamint a 39. § (2) bekezdésében említett
személy egészségügyi szolgáltatási járulékot,
d) az egészségügyi szolgáltatások fedezetére a külön
törvényben meghatározott személy egészségügyi hozzájárulást
e) a foglalkoztató a külön jogszabályban meghatározott
korkedvezményre jogosító munkakörben foglalkoztatott, saját
jogú nyugdíjasnak nem minősülő biztosított, illetőleg
kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas
vállalkozó után, valamint a korkedvezményre jogosító
munkakörben vállalkozói tevékenységet végző biztosított egyéni
vállalkozó korkedvezmény-biztosítási járulékot
fizet.
(2)
(3)
(4) A foglalkoztató a táppénzkiadásokhoz hozzájárul.
(5) A járulékokat a járulékalapot képező jövedelem
kifizetésekor irányadó járulékmértékek szerint kell megfizetni.
A járulékokat a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony
megszűnését követően kifizetett (kiosztott) járulékalapot
képező jövedelem után is meg kell fizetni.
(6)
Tbj. 19. § (1)
(2) A biztosított, a kiegészítő tevékenységet folytató
egyéni és társas vállalkozó által fizetendő
nyugdíjjárulék mértéke 10 százalék.
(3) A biztosított által fizetendő
egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék mértéke
8,5 százalék. Az egészségbiztosítási- és
munkaerő-piaci járulékon belül a természetbeni
egészségbiztosítási járulék 4 százalék, a
pénzbeli egészségbiztosítási járulék 3 százalék, a
munkaerő-piaci járulék 1,5 százalék.
(4) A kiegészítő tevékenységet folytató
egyéni vállalkozó, a kiegészítő tevékenységet folytató társas
vállalkozó után a társas vállalkozás, valamint a 39. § (2)
bekezdésében meghatározott személy által fizetendő egészségügyi
szolgáltatási járulék havi összege 6390 forint (napi összege
213 forint).
(5) A foglalkoztató az 5. §-ban említett biztosított
betegsége miatti keresőképtelensége, valamint a kórházi
(klinikai) ápolása időtartamára folyósított táppénz egyharmadát
hozzájárulás címén fizeti meg.
(6) A foglalkoztató és az egyéni vállalkozó által fizetendő
korkedvezmény-biztosítási járulék mértéke 13 százalék.
Járulékalapot nem képező jövedelem
Tbj. 21. § Nem képezi a
társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék és az
egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék
alapját:
a) a foglalkoztató által megállapított és folyósított
társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak
nem a foglalkoztatót terhelő összege,
b) az Szja tv. 71. §-a szerinti béren kívüli
juttatás,
c) a jövedelmet pótló kártérítés (keresetpótló járadék),
d) a szerzői jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom,
védjegyoltalom, földrajzi árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt
álló mű, alkotás, valamint az újítás hasznosítására irányuló
felhasználási, hasznosítási, használati szerződés alapján a
vagyoni jog (védelem alatt álló jog, oltalmi jog)
felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj,
e) a késedelmes teljesítéshez kapcsolódó kamat.
Tbj. 22. §
Tbj. 23. § A 5. § (1) bekezdésének a)
pontjában említett szervek a hivatásos, szerződéses állományú
tagjaik részére a társadalombiztosítási ellátás helyett
kifizetett pénzbeli juttatásokat a társadalombiztosítási
ellátásoknak megfelelő mértékben elszámolhatják.
Tbj. 50. § (1) A foglalkoztató a
biztosítottnak a tárgyhónapban kifizetett (juttatott),
járulékalapot képező jövedelem alapján köteles az
egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot, a
nyugdíjjárulékot megállapítani és a biztosítottat terhelő
járulékot levonni. A megállapított tárgyhavi járulékot az Art.
31. §-ának (2) bekezdésében és 2. számú mellékletében
meghatározottak szerint kell a tárgyhónapot követő
hónap 12-éig bevallani, illetőleg megfizetni az állami
adóhatóságnak. A megállapított járulékot csökkenteni
kell azzal az összeggel, amelyet a foglalkoztató az adott
jogviszonnyal összefüggésben a tárgyévre vonatkozó túlfizetés
– ideértve a magán-nyugdíjpénztári tagsággal összefüggő
túlfizetést is – miatt fizetett vissza a
biztosítottnak.
njt.hu >>>
Vissza az
elejére
1995. évi CXVII. törvény a
személyi jövedelemadóról
(Hatályos: 2012.08.01 -
)
3. §
71. Szakképzéssel összefüggő juttatás: a szakképzésről szóló
törvény előírásai alapján a tanulót, illetve a felsőfokú
szakképzésben részt vevő hallgatót megillető pénzbeli juttatás,
valamint a szakképzésben tanulószerződés, illetve hallgatói
szerződés nélkül részt vevő tanulót a szakképzéssel összefüggő
szakmai gyakorlat időtartamára a szakképzésről szóló törvény
előírásai alapján megillető díjazás.
XIII. Fejezet
EGYES JUTTATÁSOK ADÓZÁSÁNAK SZABÁLYAI
A kifizetőt terhelő adó
69. § (1) Béren kívüli juttatásnak nem
minősülő egyes meghatározott juttatások [70. §], valamint a
béren kívüli juttatások [71. §] után az adó a kifizetőt
terheli.
(2) Az (1) bekezdés hatálya alá tartozó juttatás esetében
jövedelemnek minősül a juttatás értéke, ingyenesen vagy
kedvezményesen juttatott termék, szolgáltatás esetén annak
szokásos piaci értéke, illetőleg abból az a rész, amelyet a
magánszemély nem köteles megfizetni. A kifizetőt
terhelő adó alapja az előzőek szerinti jövedelem
1,19-szerese.
(5) Az adót a kifizetőnek – eltérő rendelkezés
hiányában –
a) a juttatás hónapja kötelezettségeként,
b) a 70. § (2a) bekezdése szerint adókötelezettség alá eső
érték után az adóévre elszámolt éves összes bevétel
megállapítására előírt időpontot követően az elszámolt éves
összes bevétel megállapítása hónapjának kötelezettségeként,
- (2a) Ha a kifizető
egyesület, köztestület, egyházi jogi személy, alapítvány
(ideértve a közalapítványt is), a (2) bekezdéstől
eltérően mentes az adó alól az adóévben reprezentáció és
a minimálbér 25 százalékának megfelelő egyedi értéket meg
nem haladó üzleti ajándékok juttatása alapján
meghatározott jövedelem azon része, amely a közhasznú,
illetve cél szerinti tevékenysége érdekében felmerült, az
adóévre vonatkozó beszámolóban kimutatott összes
ráfordítás 10 százalékát, de legfeljebb az adóévre
elszámolt éves összes bevétele 10 százalékát nem haladja
meg.
a kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő adó és járulékok
bevallására, megfizetésére az adózás rendjéről szóló törvényben
előírt módon és határidőre kell bevallania, illetve
megfizetnie.
70. §
(4) Egyes meghatározott juttatásnak minősül az a juttatás,
amely megfelel e törvény külön rendelkezése [71. §] szerint
meghatározott béren kívüli juttatás feltételeinek, de az ott
meghatározott értékhatárt meghaladja. Egyes meghatározott
juttatásnak minősül továbbá a munkáltató által a
munkavállalónak, valamint a munkavállalóra tekintettel más
magánszemélynek az adóévben biztosított béren kívüli juttatások
együttes értékének az évi 500 ezer forintot,
illetve az 500 ezer forintnak – a munkavállaló által az
adott munkáltatónál az adóévben a juttatás alapjául szolgáló a
jogviszonyban töltött napokkal – arányos összegét (éves
keretösszeg) meghaladó része.
71. § (1) Béren kívüli juttatásnak minősül
– ha a juttató a munkáltató – a munkavállalónak
g) az iskolarendszerű képzési költsége munkáltató által
történő átvállalása révén juttatott jövedelemből a
minimálbér két és félszeresét meg nem haladó rész,
azzal, hogy ez a rendelkezés akkor alkalmazható, ha a képzés
– akkor is, ha a költséget nem a munkáltató viseli
– munkáltatói elrendelés alapján a munkakör betöltéséhez
szükséges, vagy egyébként a munkáltató tevékenységével
összefüggő szakmai ismeretek megszerzését, bővítését
szolgálja.
(6) E § alkalmazásában
h) iskolarendszerű a képzés, ha az abban
részesülő a képző intézménnyel tanulói vagy hallgatói
jogviszonyban áll.
njt.hu >>>
Vissza az
elejére
1998. évi LXVI. törvény az
egészségügyi hozzájárulásról
(Hatályos: 2012.01.01 -
)
A százalékos mértékű egészségügyi
hozzájárulás
3. §
(4) A kifizető a béren kívüli juttatás (Szja tv. 71. §)
adóalapként meghatározott összege után 10
százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást
fizet.
(6) Az Szja tv. 70. § (4) bekezdés második mondata szerinti
egyes meghatározott juttatás utáni 27
százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás összegét
az adóévet követő év május hónapjának kötelezettségeként kell
bevallani és megfizetni, azzal, hogy a fizetési kötelezettséget
csökkenti az ugyanazon alap (Szja tv. 70. § (4) bekezdés
második mondata) után számított, a (4) bekezdés alapján
megállapított 10 százalékos mértékű egészségügyi
hozzájárulás.
njt.hu >>>
Vissza az
elejére
2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről
A törvény struktúrája:
ELSŐ RÉSZ
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
I. FEJEZET
BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK
1. A törvény célja
2. A törvény hatálya
3. Értelmezési alapelvek
4. Általános magatartási követelmények
5. A személyhez fűződő jogok védelme
6. Az egyenlő bánásmód követelménye
7. A munkaviszonyra vonatkozó szabály
II. FEJEZET
A JOGNYILATKOZATOK
8. A megállapodás
9. Az egyoldalú jognyilatkozat, nyilatkozat
10. A kötelezettségvállalás
11. A munkáltatói szabályzat
12. A tájékoztatás
13. A feltétel
III. FEJEZET
A JOGNYILATKOZATOK MEGTÉTELÉNEK MÓDJA
14. A képviselet
15. Az alaki kötöttség
16. A jognyilatkozat közlése
17. A határidő és az időtartam számítása
IV. FEJEZET
AZ ÉRVÉNYTELENSÉG
18. A semmisség
19. A megtámadhatóság
20. Az érvénytelenség jogkövetkezménye
21. A polgári jogi szabályok alkalmazása
MÁSODIK RÉSZ
A MUNKAVISZONY
V. FEJEZET
A MUNKAVISZONY ALANYAI
22. Eltérő megállapodás
VI. FEJEZET
A MUNKÁLTATÓ SZEMÉLYÉBEN BEKÖVETKEZŐ VÁLTOZÁS
23. Eltérő megállapodás
VII. FEJEZET
A MUNKAVISZONY LÉTESÍTÉSE
24. A munkaszerződés
25. A munkaszerződés tartalma
26. A munkáltató írásbeli tájékoztatási kötelezettsége
27. A munkaviszony kezdete
28. Eltérő megállapodás
VIII. FEJEZET
A MUNKASZERZŐDÉS TELJESÍTÉSE
29. Alapvető kötelezettségek
30. A munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás
31. Az utasítás teljesítésének megtagadása
32. Mentesülés a munkavégzési kötelezettség alól
33. Jogkövetkezmények a munkavállaló vétkes
kötelezettségszegésért
34. Eltérő megállapodás
IX. FEJEZET
A MUNKASZERZŐDÉS MÓDOSÍTÁSA
35. Eltérő megállapodás
X. FEJEZET
A MUNKAVISZONY MEGSZŰNÉSE ÉS MEGSZÜNTETÉSE
36. A munkaviszony megszűnése
37. A munkaviszony megszüntetése
38. A felmondás
39. A felmondási idő
40. A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályok
41. Végkielégítés
42. Azonnali hatályú felmondás
43. Eljárás a munkaviszony megszüntetése (megszűnése)
esetén
44. A munkaviszony jogellenes megszüntetésének
jogkövetkezménye
45. Eltérő megállapodás
XI. FEJEZET
A MUNKA- ÉS PIHENŐIDŐ
46. Fogalmak
47. A napi munkaidő
48. A munkaidőkeret
49. Eljárás a munkaviszony munkaidőkeret lejárta előtti
megszűnése esetén
50. A munkaidő-beosztás szabályai
51. A munkaidő vasárnapra vagy munkaszüneti napra történő
beosztása
52. A munkaközi szünet
53. A napi pihenőidő
54. A heti pihenőnap
55. A heti pihenőidő
56. A rendkívüli munkaidő
57. Ügyelet és készenlét
58. Az egyes munkavállalói csoportokra vonatkozó különös
rendelkezések
59. A szabadság
60. A szabadság kiadása
61. Betegszabadság
62. Szülési szabadság, fizetés nélküli szabadság
63. A munka- és pihenőidő nyilvántartása
64. Eltérő megállapodás
XII. FEJEZET
A MUNKA DÍJAZÁSA
65. Az alapbér
66. A bérpótlék
67. Díjazás munkavégzés hiányában
68. A távolléti díj számítása
69. A kötelező legkisebb munkabér, a garantált bérminimum
70. A munkabér védelme
71. Eltérő megállapodás
XIII. FEJEZET
A MUNKÁLTATÓ KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉGE
72. Felelősség az okozott kárért
73. A kártérítés mértéke és módja
74. A polgári jogi szabályok alkalmazása
75. Eltérő megállapodás
XIV. FEJEZET
A MUNKAVÁLLALÓ KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉGE
76. Felelősség a vétkesen okozott kárért
77. A megőrzési felelősség
78. Több munkavállaló együttes felelőssége
79. Felelősség a leltárhiányért
80. A munkavállalói biztosíték
81. A kártérítés mérséklése
82. Eltérő megállapodás
XV. FEJEZET
A MUNKAVISZONY EGYES TÍPUSAIRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS
SZABÁLYOK
83. A határozott idejű munkaviszony
84. Munkavégzés behívás alapján
85. A munkakör megosztása
86. Több munkáltató által létesített munkaviszony
87. A távmunkavégzés
88. A bedolgozói munkaviszony
89. Az egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára
irányuló munkaviszony
90. A köztulajdonban álló munkáltatóval fennálló
munkaviszony
91. A vezető állású munkavállaló
92. A cselekvőképtelen munkavállaló
93. Eltérő megállapodás
XVI. FEJEZET
A MUNKAERŐ-KÖLCSÖNZÉS KÜLÖNÖS SZABÁLYAI
94. Fogalmak
95. A kölcsönbeadó és a kölcsönvevő közötti jogviszony
96. A kölcsönzésre irányuló munkaviszony
97. Az egyenlő bánásmód követelménye
98. A munkaviszony megszüntetése
99. A kártérítési felelősség
100. Eltérő megállapodás
XVII. FEJEZET
AZ ISKOLASZÖVETKEZET ÉS TAGJA KÖZÖTTI MUNKAVISZONY KÜLÖNÖS
SZABÁLYAI
101. Eltérő megállapodás
XVIII. FEJEZET
A MUNKAVISZONYHOZ KAPCSOLÓDÓ EGYES MEGÁLLAPODÁSOK
102. A versenytilalmi megállapodás
103. A tanulmányi szerződés
HARMADIK RÉSZ
A MUNKAÜGYI KAPCSOLATOK
XIX. FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
XX. FEJEZET
AZ ÜZEMI TANÁCS
104. Általános szabályok
105. Az üzemi tanács választása
106. A központi és a vállalatcsoport szintű üzemi tanács
107. Az üzemi tanács megszűnése
108. Az üzemi tanács tagja megbízatásának megszűnése
109. A gazdasági egységek összevonása, szétválasztása,
valamint a munkáltató személyében bekövetkező változás
110. Az üzemi tanács működése
111. Az üzemi tanács feladata és jogköre
112. Az üzemi megállapodás
113. Az üzemi megbízott
XXI. FEJEZET
A SZAKSZERVEZET
XXII. FEJEZET
A KOLLEKTÍV SZERZŐDÉS
114. A kollektív szerződés megkötése és tartalma
115. A kollektív szerződés hatálya
116. A kollektív szerződés megszűnése
117. A munkáltató személyében bekövetkező változás
118. Eltérő megállapodás és felhatalmazás
NEGYEDIK RÉSZ
A MUNKAÜGYI VITA
XXIII. FEJEZET
A MUNKAJOGI IGÉNY ÉRVÉNYESÍTÉSE
XXIV. FEJEZET
A KOLLEKTÍV MUNKAÜGYI VITA
ÖTÖDIK RÉSZ
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
Az 53. § a 298. § (2) bekezdése alapján 2013. január 1-jén
lép hatályba.
A 115–121. § a 298. § (2) bekezdése alapján 2013.
január 1-jén lép hatályba.
Vissza az
elejére
A megrendelőlaphoz >>>
|